Hogy is volt ?

Szerintem fontosabb,hogy a múlt ügyeit rendezzük le,mint hogy vakon menjünk előre a múlt bölcsességeire fittyet hányva.


Megmondhatom már, ennyi idő távlatából hogy nem volt egy díszmenet , szép volt mert szabadok voltunk ,duzzadt bennünk a tenni akarás . Anyám szerint csintalanok és életre valóak voltunk amit sűrűn -sűrűn alá is támasztottunk erősen.
Hamar megtanultuk hogy mikor érnek a gyümölcsök hol szabad az ösvény a kertek alatt ,hogy a szomszéd fájának gyümölcse édesebb és hogy futni bizony nem szégyen sőt hasznos .
Tanáraink a nagy fiúk , velünk osztoztak minden jóban és persze minden rosszban is tőlük tanultunk meg búza tarlón futni hogy ne sértse fel talpunkat , kerítésre , fára mászni ,gombostűvel békára halászni .
Hát így ragadt ránk a túl élési hajlam amit csak így lehet megtanulni lenézve egymásról mint a népdalok ízletes harmóniáját .
Igen , kertvárosban születtem és nevelt az élet ,szüleinket ritkán láttuk , ők építették a jövőt és keresték a betevőt a család fenntartása érdekében . Apám ha nagyon fáradt volt és az nap még egy kis gond űző is akadt a konyhaszekrénybe , mindég elmondta nekünk hogy mi azért látjuk olyan ritkán egymást , mert ők értünk dolgoznak azért hogy nekünk jobb és szebb életünk legyen , hát ma már tudom .
Ha unokáimnak így ezt elmesélem , tényleg mesének vélik és nem is tévednek nagyot , mert nekik fikció, csak mi tudjuk hogy szóról szóra való.